Előzményeka
Az EU-irányelvek kibocsátása az EU törvényhozásának egyik formája. Az EU-irányelveket minden tagállam köteles egy adott időkereten belül a saját nemzeti törvényeibe átültetni. Egy EU-irányelv akkor tekinthető átvettnek, amikor ez megtörtént.

Amikor valamely nemzeti bíróságnak kérdése merül fel az irányelv tartalmával vagy azzal kapcsolatban, hogy az milyen mértékben alkalmazandó, az adott bíróság az adott ügyet az Európai Unió Bíróságához terjesztheti fel véleményezésre.

Ebben az esetben a kérdéses Irányelv 2004 áprilisában született meg “a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról” (2004/83/EK) – ez más néven a kvalifikációs irányelv, amelyben azoknak a minimális kritériumoknak a leírása szerepel, amelyekkel az EU-tagországoknak rendelkezniük kell ahhoz, hogy egyes személyeket menekültként fogadhassanak.

A kvalifikációs irányelvben felsorolják azokat az okokat, amelyek miatt egy személy menekültként definiálhatja magát, így például a tényleges vagy vélt faj, vallás és nemzetiség miatt történő üldözést. Ennek része a ‘meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás’ miatti üldözés kritériuma is, amelynek nincsen szigorú meghatározása.

Esettanulmány
A szóban forgó eset három, Sierra Leone-i, ugandai és szenegáli származású, Hollandiában élő homoszexuális személy menekült státuszának megadásáról szólt. Sierra Leonéban, Ugandában és Szenegálban a homoszexualitásra vonatkozóan büntető törvények voltak érvényben, amelynek alapján akár életfogytiglani börtönbüntetést, halálbüntetést vagy öt év börtönbüntetést róhattak ki az e csoportba tartozó személyekre.
Mindhárom személy menekült státuszért folyamodott a holland hatóságokhoz, de kérelmüket elutasították, mivel a kormány és a menedékjogért folyamodók azon vitáztak, hogy a homoszexualitás kriminalizálása alapot jelenthet-e a menekült státusz kérvényezésére a kvalifikációs irányelvet éppen bevezető holland törvények szerint.
A menedékkérők fellebbeztek az ügyben és a holland Államtanács (a hollandiai legfelsőbb bíróság, ahol a bírósági döntések ellen fellebbezni lehet) az ügyet az Európai Unió Bíróságának hatáskörébe utalta, a következők megvilágítása érdekében:

  1. hogy olyan harmadik országok állampolgárai, akik homoszexuálisak, tekinthetők-e úgy, mint akik egy “meghatározott társadalmi csoportot” alkotnak?
  2. amennyiben igen, milyen mértékben várható el, hogy az üldözés elkerülése érdekében az emberek elrejtsék szexuális orientációjukat, vagy hogy visszafogják szexualitásuk nyilvános kifejezését?
  3. hogy valamely viselkedés kriminalizálása az Irányelv szerint üldözésnek minősül-e?

Döntés
Az Irányelvvel kapcsolatos döntés meghozatalában az Európai Unió Bírósága mind a nemzetközi, mind a nemzeti, mind az EU-s jogot áttekintette. Különösen az 1951. évi menekültügyi egyezmény, a nemzetközi emberi jogi törvények, az Európai Unió Alapjogi Chartája, valamint a holland és egyéb államok nemzeti törvényei kerültek górcső alá.

2013 novemberében a Bíróság úgy döntött, hogy a kvalifikációs irányelv értelmében a szexuális orientáció lehet az EU-ban való menekült státuszért való folyamodás alapja. Ebben a döntésben az áll, hogy a ‘meghatározott társadalmi csoporthoz’ tartozó személyeknek két feltételnek kell eleget tenniük:

  • a velük született jellemzők közös volta: egy olyan közös háttér, amely nem változtatható meg, és
  • az adott származási országban valamely, a többitől jól elkülöníthető identitás birtoklása.

A bíróság elismerte, hogy egy személy szexuális beállítottsága saját identitásának nagyon is alapvető része, és azt is hangsúlyozta, hogy azokban az országokban, ahol a büntető törvények elítélik és büntetik a homoszexualitást, a magukat homoszexuálisként definiáló vagy mások által homoszexuálisnak definiált személyeket úgy kell tekinteni, hogy ők egy meghatározott társadalmi csoport részei.

A bírók azt is kijelentették, hogy a szexuális orientáció olyannyira alapvető része egy ember identitásának, hogy annak elrejtése vagy a diszkrét viselkedés nem lehet elvárás annak érdekében, hogy az üldözést ily módon elkerüljék.

Összefoglalás
Az Európai Unió Bíróságának e döntése miatt az EU-tagállamokat kötelezték arra, hogy módosítsák az arra vonatkozó jogszabályaikat, hogy a kvalifikációs irányelv alapján ki felel meg a menekült státuszra vonatkozó követelményeknek, lehetővé téve ily módon azt, hogy egyes személyek szexuális orientációjuk alapján jogosulttá váljanak a menekült státuszra, valamint hogy ez azokban az esetekben is elérhető lehetőség legyen, amikor ellenük olyan a szexualitásuk szabad kifejezését korlátozó büntető törvényeket alkalmaznak.

Az is fontos fejlemény, hogy a határozat alapján már nem lehet a menekült státuszt megtagadni valakitől, aki azon az alapon kérvényezte azt, hogy az üldözés elkerülése érdekében elrejthesse szexualitását, ami sajnos számos EU-tagállamban bevett gyakorlat volt.

Tovább az esettanulmányokhoz (angolul)